Mert kihozod belőlem az állatot

 

Sokszor mondják a bántalmazott nők kapcsán: miért nem lépett ki az erőszakos kapcsolatból? Tényleg ennyire egyszerű lenne megoldani ezt a helyzetet? Hogyan hat a párkapcsolati dinamika ebben az esetben a nők, a férfiak és a gyerekek viselkedésére? Van-e intézményes megoldás a kérdés kezelésére?

Ezeknek a kérdéseknek jár utána a Jess Hill: Mert kihozod belőlem az állatot: a párkapcsolati erőszak szörnyű hétköznapisága című könyve (kölcsönözhető: 301.42 H 40), amely az ausztráliai állapotokat vizsgálja.

A téma fontosságát mutatja, hogy Ausztráliában a párkapcsolati erőszak a nők egynegyedét, és a kórházba kerülő nők 60 %-át érinti. 

A szerző szerint fontos hangsúlyozni, hogy bár a fiatalok, bevándorlók, kietlenebb helyeken élők, őslakosok, fogyatékosok inkább veszélyeztetettnek számítanak, de nem létezik tipikus áldozattípus, hanem inkább egy rendkívül rossz párkapcsolati dinamika figyelhető meg, ami jellegében az észak-koreai hadifogságból 1953-ban felszabadult rabok későbbi viselkedésére hasonlít. Ennek a része a fizikai erőszak kikerülése mellett az elszigetelés a családtagoktól, barátoktól, a régebbi ismerős környezettől, a tehetetlenség és félelem érzésének növelése, a teljes kontroll gyakorlása az élet minden területén, a büntetés és a jutalom váltakozása és a célirányos fenyegetések, aminek a végén az áldozat gondolkodása annyira beszűkül, érzelmileg annyira kimerül, hogy jóval kevésbé gondol szökésre, mint azt a helyzet indokolná. Ráadásul a nők esetében megfigyelhető az erőszakos cselekedetek racionalizálására irányuló törekvés is - pl. ő meg tudja gyógyítani sérült lelkű párját, partnere beteg, szenvedélybeteg így nem is ő az, aki erőszakot alkalmaz, nincs hová menni - ezért inkább marad a kapcsolatban hiszen a házassági fogadalom örökre szól. 

A férfi elkövetők közül megkülönböztethetünk a nőhöz érzelmileg kötődő, erőszakos, valamint hideg fejű, manipulatív típusokat is. Ezek közül az agresszív típusok veszélyesebbek, mert elhagyás esetén kiszámíthatatlanabbul, erőszakosabban reagálhatnak.

Az erőszakos férfiak viselkedését jelentősen befolyásolhatja a túlságosan férfias értékeket előtérbe helyező nevelés (ne légy gyenge, egy kisfiú nem sír stb.) és az ezekre épülő társadalom, ami az erő és a hatalom szerepét emeli fel, az empátia és az együttműködés helyett. 

Érdekes kérdés a pornográfia szerepe is, ami alapvetően uralkodó, egyenlőtlen szexuális mintákat közvetít, ezzel rombolja az egyenrangú párkapcsolatok képét, valamint a szerző szerint ezeknek a férfiaknak a viselkedésében megfigyelhető a gyerekkorban elszenvedett megaláztatások és az ennek során fellépő szégyen feldolgozásának hiánya is. 

A szenvedő gyerekek kapcsán pedig fontos tudni, hogy a feleség vagy partner bántalmazása esetén szinte mindig érintettek a gyerekek is. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy már a csecsemők is képesek érzékelni környezetük negatív hatásait, és erre egyfajta fokozott félelemmel reagálnak. A gyerekeken pedig később túlságosan éber, gyanakvó figyelem vehető észre.

A női erőszak általában hirtelen felindulásból történik, a partner előző erőszakos viselkedésére válaszul. A nők a férfiakhoz képest kisebb fizikai sérülést képesek okozni partnerüknek, a nők által elkövetett gyilkosságok nem jellemzők a párkapcsolati erőszak esetében. 

A szerző kitér még az ausztrál őslakos nők helyzetére, akik egyenlő párkapcsolatban éltek, amíg az angol gyarmatosítók a viktorinánus társadalom értékeit hozva, egy férfiak fölényén alapuló kapcsolati formát honosítottak meg.

Ausztráliában az intézményes segítségnyújtással több komoly probléma is van. A rendőrök túlterheltek, a családon belüli erőszakot nem tekintik igazi bűnügynek, ráadásul ez sokszor nehezen bizonyítható, a bíróságok sokszor akkor is biztosítják az apáknak a láthatási jogot, ha ezzel a gyerekek veszélyes helyzetbe kerülnek, a krízisszállókban és menhelyeken pedig kevés hely van a bántalmazott nők számára. 

Megoldást jelenthet, ha - mint Argentínában és Brazíliában - női őrszobát állítanak fel, és a bántalmazott nőket női rendőrök hallgatják ki, valamint ha az erőszakot elkövetett férfiakat az erőszakos bűncselekményekért ítélik el, és a családi bántalmazást mintegy súlyosbító körülményt tekintik.

Cikk a bántalmazott nők helyzetéről:

Cikk a családon belüli  erőszak helyzetéről:

Cikk a bántalmazó személyiségekről:

Uniós felmérés a nők elleni erőszakról:

Cikk a párkapcsolati erőszak bírósági kezeléséről:

Kisfilm az érzelmi bántalmazásról: