Fehérvári Anikó - Paksi Borbála - Széll Krisztián (szerk.): Számít-e az iskola? Az iskolai lemorzsolódás vizsgálata

Mi tesz egy iskolát eredményessé? A jó pedagógiai gyakorlatok, a tanárok és a diákok elkötelezettsége, a demokratikus tanulási stílus esetleg a jó iskolai légkör, vagy mindezek együtt befolyásolják a tanulási teljesítményt? Mennyire elterjedt jelenség a lemorzsolódás a hazai iskolákban, és mivel előzhető meg?

Ezeket a kérdéseket vizsgálja a Fehérvári Anikó, Paksi Borbála és Széll Krisztián által szerkesztett Számít-e az iskola? Az iskolai lemorzsolódás vizsgálata című kötet.

A könyv a  Budapesten, Győr-Moson-Sopron, Zala Veszprém, Vas és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében működő iskolák 7. osztályos tanulóinak és pedagógusainak az iskolai oktatással kapcsolatos véleményét mutatja be. A felmérés 2018 és 2020 között készült. 

A kötet érdekessége, hogy egyes kérdésekben a pedagógusok és a diákok mennyire másképpen látják a tanulás sikerességének tényezőit. A tanulók szerint az iskola legfontosabb feladata a szakmaválasztásra, továbbtanulásra való felkészítés, míg a pedagógusok a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását is nagyon lényegesnek gondolják. A kívánt pedagóguskompetenciák kapcsán a tárgyi tudáson túl a pedagógusok a megfelelő kommunikációt és szakmai együttműködést, míg a tanulók a tanulói közösségek, csoportok kialakításának szükségességét emelték ki. A pedagógusok saját szerepük kapcsán  a szakmai fejlődés fontosságát hangsúlyozták, amit számukra a kollégákkal való beszélgetés, a szakmai tréningeken való részvétel és a szakirodalom olvasása biztosít. Elgondolkodtató, hogy szakmai pályafutásukban a hazai és nemzetközi konferenciákon való részvétel, a kutatás és a mentorálás jóval kisebb szerepet játszik. 

A lemorzsolódás kapcsán is érdekes kérdésekre világított rá a felmérés. A pedagógusok 80%-a szerint ez a kérdés nem jelent problémát, miközben a magyar iskolák majdnem felét nagyobb mértékben érinti a jelenség. A pedagógusok ebben a kérdésben a saját szerepüket is kevésbé látják jelentősnek: szerintük a lemorzsolódásért főleg a szülő, maga a diák, esetleg a kortárscsoport káros hatása tehető felelőssé. Ezzel szemben megfigyelhető, hogy a lemorzsolódást megelőző jelenségek – a hiányzások, a rossz magaviselet- egy elkötelezett tanári hozzáállással bizonyos mértékig ellensúlyozható. A lemorzsolódás gondja azonban jóval túlmutat az iskola falain belüli pedagógiai munkán, hiszen a diákok testi-lelki egészsége, a családban előforduló deviáns magatartásformák és függőségek, a család tanulás iránti elkötelezettsége és a családtagok iskolai végzettsége és munkaerőpiaci helyzete már tágabb társadalmi jelenségekkel van kapcsolatban. A pedagógia terén azonban fontos a demokratikus, a tanulók aktív részvételével zajlódó, az ő véleményükre és előzetes ismereteikre támaszkodó differenciált oktatási stílus megvalósítása.

A kötet utolsó része egy pedagógusképzésben alkalmazott lemorzsolódás megakadályozására létrehozott pedagógia programot mutat be, amelyben a helyzetfelmérésen túl kiemelt szerepet játszik az iskolai mentorálás és a vezetői támogatás fejlesztésének kérdése, valamint a tanár-diák kapcsolat erősítésének támogatása is. 

További olvasnivaló és érdekességek:

Könyv a tanulók iskolai teljesítményét befolyásoló tényezőkről

Cikk a lemorzsolódás megelőzéséről

Cikk az iskolai kötődés és lemorzsolódás kapcsolatáról

Cikk a hatékony oktatás módszereiről

Cikk az iskolai teljesítmény és a szülői magatartás kapcsolatáról

Kutatás az iskolai eredményességről